Több, mint tíz évet sportoltam, judoztam versenyszerűen, mielőtt pszichológus lettem -országos, illetve nemzetközi szintű versenyeken is kipróbálhattam magam. Bár ma már nem sportolok versenyszerűen, a tapasztalataim révén jól ismerem a sportolói létet és a versenysport világát.

Sportolóként, az ember rengeteget edz, küzd, hajt – a csúcsra járatja magát – az eredmény érdekében – azonban jó eséllyel minden versenyen vannak olyan ellenfelek, akikről ugyanez elmondható.

A legtöbb élsportoló az edzőteremben, a gyakorlás során hasonlóan nagy munkamennyiséget tesz bele sportolói karrierjébe – és természetesen ez nagyon fontos, enélkül nem is lehet csinálni. Azonban a legfontosabb, hogy ezt a befektetett munkát hogyan is lehet kihozni magunkból, mennyire tudjuk a fontos pillanatokban hasznosítani?

Hiszem, hogy a versenyek fejben dőlnek el – hiszen mindenki sokat edz – és szeretnék minél több sportolónak segíteni abban, hogy a mentális jólétét és ezáltal a sportolói csúcsteljesítményét elérje.